2012. január
25-én délután három óra után egy rendkívüli fényjelenség történt a dzsámiban,
melyet Király Lajos, a Vár tárlatvezetője észlelt és mobiltelefonjával
megörökített. A DNY-i, csepp alakú, világító ablak fénye ráesett a szemközti
szentirat tartó szekrény fölötti szamárhátívre és pontosan kimetszette annak
keretét. A jelenség csúcspontjában néhány másodpercig tartó fényfelvillanás
következett be. Ezen a napon ugyanis a szokásosnál sokkal enyhébb időjárási
viszonyok voltak – verőfényes napsütés, a hőmérséklet 16 fok. Az előző napon
számoltak be a hírek az eddigieket meghaladó erős naptevékenységről, mely ekkor
érhette el a Földet. Ezen kívül ezen a napon van Pálfordulás napja, mely a
kereszténység számára jelentős apostol megtérését idézi fel. A Damaszkuszba
vezető úton, a keresztényeket üldözni induló Sault, nagy fényesség vakítja el,
majd látomásában találkozik Jézussal, aki számon kéri őt. Érdekes egybeesésnek
tűnt.
A Vár a
korábbi években zárva tartott a téli időszakban, így nem volt alkalom a korábbi
megfigyelésre. A DNY-i csepp alakú ablak a 30-as évekig elfalazva volt,
helyette két kisebb ablakot nyitottak a XVIII. században, mikor magtárnak
alakították át az épületet, tőle jobbra és balra a korábbi török ablaknyílások
vonalában. Megjegyzendő továbbá, hogy az ÉK-i fülke, szentirattartó szekrény,
viszont ismeretlen volt a 60-as évek előtt, ismeretlen okból és időben be volt
falazva és csak a műemlékvédelmi kutatások tárták fel az 50-es években. Így
jelen időnk előtt, feltehetően hasonló megfigyelésekre a török időkben
kerülhetett volna ezelőtt sor. A DK-i cseppforma ablakot szintén a 60-as évek
műemlékvédelmi munkálatai állították helyre, de ezt már a 30-as évek óta
kitakarta a kastély épülettömbje. Régi fényképek tanúsága szerint ez is be volt
falazva, így ennek fénybeesése közvetlenül nem vizsgálható jelenleg. Közvetett
vizsgálatra azonban van lehetőség, ezért készítettünk egy méretarányos
makettet, mely segítségével a beeső fények ellenőrizhetően vizsgálhatók. A
makett segítségével végzett előzetes megfigyelések szerint a Napon kívül a Hold
fényének beesése is megfigyelhető.
2012-13-ban
az ősztől tavaszig tartó időszakban több megfigyelést is végeztünk a dzsámiban,
melyről fényképfelvételeket is készítettünk. A DNY-i csepp alakú, szabadon
álló, világító ablakon szeptember elejétől, április derekáig esik be a fény. Ez
alapján, továbbá egy csillagászati szoftver (Asynx Planetarium) segítségével a
Nap szögállását figyelembe véve kiszámíthatóvá vált a hasonló napbeesési szögek
időpontjának kiszámítása. Volt olyan eset is amikor közvetett módon vizsgáltuk
a lehetséges napszöget. Az ívek fixpontjain, mérőléc segítségével felvéve a
földtől való magasságot, a használható fényképeket összehasonlító módszerrel
visszamértük. Így minden időponthoz társítható lett egy helyi fénybeesési
magasság adat. Ezekből függvényt felvéve, a napszög változásával megegyező
görbét kaptunk, mely bizonyos szakaszain lineáris futást mutatott, így ennek
segítségével szintén visszaszámolható lett néhány időpont. A megfigyelést
nehezítette olykor, hogy a Vár udvarán lévő magas fák koronája a vegetációs
időben részben kitakarták a Napot.
Mindezek alapján az ÉK-i falfülke (1.)
és a tőle jobbra eső ablak (2.) kettős szamárhátíves keretét, valamint a
mihrábtól balra eső ablakkeretet (3.) vizsgálva, a téli napfordulóhoz (december
21-22.) képest 5-5 időpontot számoltunk ki.
Az ÉK-i fülke
vizsgálata során tapasztalt értékelhető időpontokat egyetlen montázson is
összesíttettük. A téli napfordulóhoz (december 21-22.) közeledve a beeső
fények, mind magasabbra vetülnek a dzsámiban, majd elmúltával ismét csökken a
látszólagos magassága a fénynek. A természetben ennek pontosan fordítottja
történik, a Karácsonykor legkisebb napszög, a téli napforduló után növekedni
kezd. A mérőléc segítségével felvett referencia felvételre berajzoltuk az
észlelt időponthoz tartozó fénybeesés csúcspontjait. Ezáltal számolhatóvá válik
a jelenség. Függvényre vetítve olyan időpontok is kiszámíthatóvá váltak, amikor
esetleg nem sütött be a Nap.
A fülke belső ívének csúcsmagassága: 3,23 méter, míg a
külső ívének: 3,52 méter.
Így az ehhez tartozó időpontok a már megfigyelt január
25.(belső ív) és január 19. (külső ív), de ezek ellenpontja is kiszámolható a
napszögek alapján mely napok november 15. és november 21. napjára estek.
A fülkétől
jobbra eső ablak ívei esetében hasonlóan jártunk el. A két pont alapján
függvényre vetítve az adatokat az ívek metszéseinek időpontjai
visszaszámolhatóak. Így a két ív, további 2-2 időpontot eredményez a napszögek
alapján. A belső ív esetében október 16. illetve hasonló napszögállásnál az
ellenpont február 24., míg a külső ív esetében október 18. illetve ennek
ellenpontja február 22. napjára esett.
Összegzés képen
elmondható, hogy viszonylag egyszerű csillagászati számításokkal meghatározható
a fülke- és ablakívekre eső fénycsúcsok időpontja. Mikor a cikk íródott (2013-ban)
még nem tudtuk teljes bizonyossággal kijelenteni, hogy a dzsámiépület ablakelrendezésének
aszimmetriája mögött tudatos tervezettség van. Ennek kiderítése végett a vizsgálatnak
volt egy olyan másik célja is. Kérdés, hogy a meghatározott helyeken, adott
időpontokban jelentkező fénycsúcsoknak ideje egybe (közel) esik-e valamilyen
csillagászati, ill. talán ebből is következő szakrális időponttal. Az eredmény,
bár részleges, mégis érdekesnek mutatkozott, melyet itt minden további
következtetés nélkül megosztunk az olvasókkal. A jelenségek emellett nagyon
szép látványosságnak is számítanak, mely nagyszerű élményt is jelenthet azoknak,
akik megfelelő időben szemtanúi lehetnek.
Lebedy
János
