A szigetvári Szulejmán szultán dzsámi 'fényjátékának' vizsgálata - egy korábbi kutatás felelevenítése

         2012. január 25-én délután három óra után egy rendkívüli fényjelenség történt a dzsámiban, melyet Király Lajos, a Vár tárlatvezetője észlelt és mobiltelefonjával megörökített. A DNY-i, csepp alakú, világító ablak fénye ráesett a szemközti szentirat tartó szekrény fölötti szamárhátívre és pontosan kimetszette annak keretét. A jelenség csúcspontjában néhány másodpercig tartó fényfelvillanás következett be. Ezen a napon ugyanis a szokásosnál sokkal enyhébb időjárási viszonyok voltak – verőfényes napsütés, a hőmérséklet 16 fok. Az előző napon számoltak be a hírek az eddigieket meghaladó erős naptevékenységről, mely ekkor érhette el a Földet. Ezen kívül ezen a napon van Pálfordulás napja, mely a kereszténység számára jelentős apostol megtérését idézi fel. A Damaszkuszba vezető úton, a keresztényeket üldözni induló Sault, nagy fényesség vakítja el, majd látomásában találkozik Jézussal, aki számon kéri őt. Érdekes egybeesésnek tűnt.

         A Vár a korábbi években zárva tartott a téli időszakban, így nem volt alkalom a korábbi megfigyelésre. A DNY-i csepp alakú ablak a 30-as évekig elfalazva volt, helyette két kisebb ablakot nyitottak a XVIII. században, mikor magtárnak alakították át az épületet, tőle jobbra és balra a korábbi török ablaknyílások vonalában. Megjegyzendő továbbá, hogy az ÉK-i fülke, szentirattartó szekrény, viszont ismeretlen volt a 60-as évek előtt, ismeretlen okból és időben be volt falazva és csak a műemlékvédelmi kutatások tárták fel az 50-es években. Így jelen időnk előtt, feltehetően hasonló megfigyelésekre a török időkben kerülhetett volna ezelőtt sor. A DK-i cseppforma ablakot szintén a 60-as évek műemlékvédelmi munkálatai állították helyre, de ezt már a 30-as évek óta kitakarta a kastély épülettömbje. Régi fényképek tanúsága szerint ez is be volt falazva, így ennek fénybeesése közvetlenül nem vizsgálható jelenleg. Közvetett vizsgálatra azonban van lehetőség, ezért készítettünk egy méretarányos makettet, mely segítségével a beeső fények ellenőrizhetően vizsgálhatók. A makett segítségével végzett előzetes megfigyelések szerint a Napon kívül a Hold fényének beesése is megfigyelhető.

         2012-13-ban az ősztől tavaszig tartó időszakban több megfigyelést is végeztünk a dzsámiban, melyről fényképfelvételeket is készítettünk. A DNY-i csepp alakú, szabadon álló, világító ablakon szeptember elejétől, április derekáig esik be a fény. Ez alapján, továbbá egy csillagászati szoftver (Asynx Planetarium) segítségével a Nap szögállását figyelembe véve kiszámíthatóvá vált a hasonló napbeesési szögek időpontjának kiszámítása. Volt olyan eset is amikor közvetett módon vizsgáltuk a lehetséges napszöget. Az ívek fixpontjain, mérőléc segítségével felvéve a földtől való magasságot, a használható fényképeket összehasonlító módszerrel visszamértük. Így minden időponthoz társítható lett egy helyi fénybeesési magasság adat. Ezekből függvényt felvéve, a napszög változásával megegyező görbét kaptunk, mely bizonyos szakaszain lineáris futást mutatott, így ennek segítségével szintén visszaszámolható lett néhány időpont. A megfigyelést nehezítette olykor, hogy a Vár udvarán lévő magas fák koronája a vegetációs időben részben kitakarták a Napot.

Mindezek alapján az ÉK-i falfülke (1.) és a tőle jobbra eső ablak (2.) kettős szamárhátíves keretét, valamint a mihrábtól balra eső ablakkeretet (3.) vizsgálva, a téli napfordulóhoz (december 21-22.) képest 5-5 időpontot számoltunk ki.

         Az ÉK-i fülke vizsgálata során tapasztalt értékelhető időpontokat egyetlen montázson is összesíttettük. A téli napfordulóhoz (december 21-22.) közeledve a beeső fények, mind magasabbra vetülnek a dzsámiban, majd elmúltával ismét csökken a látszólagos magassága a fénynek. A természetben ennek pontosan fordítottja történik, a Karácsonykor legkisebb napszög, a téli napforduló után növekedni kezd. A mérőléc segítségével felvett referencia felvételre berajzoltuk az észlelt időponthoz tartozó fénybeesés csúcspontjait. Ezáltal számolhatóvá válik a jelenség. Függvényre vetítve olyan időpontok is kiszámíthatóvá váltak, amikor esetleg nem sütött be a Nap.

A fülke belső ívének csúcsmagassága: 3,23 méter, míg a külső ívének: 3,52 méter.

Így az ehhez tartozó időpontok a már megfigyelt január 25.(belső ív) és január 19. (külső ív), de ezek ellenpontja is kiszámolható a napszögek alapján mely napok november 15. és november 21. napjára estek.

         A fülkétől jobbra eső ablak ívei esetében hasonlóan jártunk el. A két pont alapján függvényre vetítve az adatokat az ívek metszéseinek időpontjai visszaszámolhatóak. Így a két ív, további 2-2 időpontot eredményez a napszögek alapján. A belső ív esetében október 16. illetve hasonló napszögállásnál az ellenpont február 24., míg a külső ív esetében október 18. illetve ennek ellenpontja február 22. napjára esett.

         Összegzés képen elmondható, hogy viszonylag egyszerű csillagászati számításokkal meghatározható a fülke- és ablakívekre eső fénycsúcsok időpontja. Mikor a cikk íródott (2013-ban) még nem tudtuk teljes bizonyossággal kijelenteni, hogy a dzsámiépület ablakelrendezésének aszimmetriája mögött tudatos tervezettség van. Ennek kiderítése végett a vizsgálatnak volt egy olyan másik célja is. Kérdés, hogy a meghatározott helyeken, adott időpontokban jelentkező fénycsúcsoknak ideje egybe (közel) esik-e valamilyen csillagászati, ill. talán ebből is következő szakrális időponttal. Az eredmény, bár részleges, mégis érdekesnek mutatkozott, melyet itt minden további következtetés nélkül megosztunk az olvasókkal. A jelenségek emellett nagyon szép látványosságnak is számítanak, mely nagyszerű élményt is jelenthet azoknak, akik megfelelő időben szemtanúi lehetnek.

Lebedy János