Zrínyi Miklós családfája és családi kapcsolatai neves családokkal

Zrínyi Miklós családfája és családi kapcsolatai neves családokkal

Brebiri Subicsok: Stejpan I. apja Pribina, Brebir hercege (1197). Ennek apja: Grgur I. (Gergely), brebir hercege (1184); felmenője Miroslav I. brebiri ispán; ennek apja Bogdan (Deodatus Bogdanac) brebiri ispán (1164); majd Mrmonja (Marmonja) brebiri ispán a „Pacta conventa” egyezség aláírója (1102); ennek apja Vukilo brebiri ispán (1090/1100 körül); ennek felmenője Strezinja brebiri ispán (1075-1085); ősük Budec brebir ispánja, grófja (1066-1070). (http://en.wikipedia.org/wiki/ Šubić_family_tree)

Brebiri grófok: „neve először 1222. fordul elő, midőn II. András nekik adta Douvald comesnek a Kerka vizétől Záráig. terjedő birtokot. IV. László kiskorusága alatt (Pektári) Joákim brebiri gróf volt a tdki uralkodó. 1267. Spalato Br. Mladint választotta podesztául ezer lira évi fizetéssel,melynek fejében 1276 dec. esküvel fogadta, hogy bátyjaival Pállal és Györggyel együtt minden ellenségtől megoltalmazza a várost. 1290-1310 közt Pál volt a főeszköze annak, hogy az Anjouk Magyarország trónjára ülhettek; pedig III. András 1293. abban a példátlan kitüntetésben részesítette a brebirieket, hogy a tengeri bánságot az örökösödés jogával ruházta rájuk. György 1300 augusztusában már mégis magával hozta az országba az ifju Károly Róbertet ellenkirályul. Pál 1303. a horvátok bánjának s Bosznia urának nevezte magát. Nem csoda, ha a brebiriek mindinkább függetleneknek érezték magukat; Mladin nyiltan föllázadt s Károly 1332. kénytelen volt őt fogságra vetni. Utódai ellen valóságos védő-harcokat folytattak a horvát városok, melyek önkormányzatukat nem áldozhatták fel. Az ifjabb Mladin 1345. Velence zsoldjában állt, éppen akkor, mikor Nagy Lajos Dalmáciát elfoglalta. Mladin 1348. halt meg s vele a Brebiri név is elenyészett. Nagy Lajos 1347. elvévén a családtól Osztrovica várát, Zriny horvát helyet adta helyette: s ezóta Zrinyinek nevezik a családot V. ö. Salamon F. Az első Zrinyiek. Pest 1865. I. könyv, a VI. fejezetben.” (Forrás: Pallas Nagylexikon)

Babonjeg-Babonich család: „A család a magyar történelemben III. Béla király idején tűnik fel. Egy bizonyos Ursini István a király segítségére sietett Michovai Albert rabló hadjárata idején, ezért Wodicha grófságát kapta. Az erről szóló adományt III. Béla fia, Imre adta ki, amit II. András király 1218-ban meg is erősített. Az V. István halála utáni időben Mária királynő, 1292-ben, immár Babonics Radiszláv bánnak adományozta Gorica, Podgorja, Szana és Orbász nemzetségi vármegyéit. A Babonicsok 1337 körül elvesztették határszéli birtokaikat, és helyébe a vodicsai birtokuk szomszédságában a Száva menti Blagaj várát kapták. Ekkor vette fel a család a Blagay nevet. Blagaj várát 1512-ben elfoglalták a törökök. A kifosztott család 1545-ben Karintiába költözött.” (vtk.hu/Lexikon)

Vodicsai Babonics István, keresztes vitéz (1217?, 1256):

Veszprémy László: „II. András magyar király keresztes hadjárata, 1217-1218” c. tanulmányában a Függelékben találjuk „II. András és a magyar keresztesek adattára” fejezetben kétszer is szerepel „Babonics, Vodicsa grófjának fia, 250 lovassal (hamis oklevél alapján)” illetve „István, Vodicsa grófjának fia, 250 lovassal (hamis oklevél alapján)”.

Babonjeg Babonic (1249-56), felesége Morosini leány, állítólag III. András király olasz nagynénje.

Frangepán család: „… igen előkelő szerepet játszott Magyarország történetében. - Bertalan vegliai comes III. Béla magyar királytól 1193. Modrus vármegyét kapta adományul. Ő lett a Frangepánok magyar ágának őse. Mivel Béla utódok nélkül hunyt el, II. András 1209. testvére fiának, Jerindónak adta Modrust s a Spalato alatt levő (Fara, Brazza, Curzola és Langursta) szigeteket, 1223. pedig Vinodolt is. 1241. Veglia-szigeten a Frangepánok hüséges védelme alatt keresett menedéket a tatárok elől bujdosó IV. Béla, kit az elpusztult országba azután haza is kisértek. 1246. Babenberg Frigyes ausztriai herceget egy Frangepán szurta keresztül s ezzel a magyarok részére döntötte el a csatát. Szolgálataikat tekintve, 1251. minden eddig való adományokban és kiváltságokban megerősítette IV. Béla Frigyest, Bertalant és Jerindót. 1260. pedig Zengg városával ajándékozta meg Frigyest és Bertalant. A család későbbi tagjai közül nevezetes János, 1391. Dalmácia, Tót- és Horvátország bánja és Zsigmond király sógora….” (Pallas Nagylexikon)

Stjepan (Stjepko) II. Trogir hercege (1239,+1274), felesége az Árpád-házból származott a családi hagyományok alapján.

Subics I. Pál „… Martell Károly pártján állott és az Anjou-ház kedves rokonának nevezte és neki 1292 aug. 19. egész Dalmáciát és Horvátországot adományozta. Martell Károly halála után (1295) Róbert Károly mellé állott s őt Horvátországba hivta és 1300. nagy pompával Spalatóban fogadta, innét elkisérte Zágrábba, hol Gergely esztergomi érsek magyar és horvát királlyá koronázta (de nem Szt. István koronájával). Róbert Károly 1295. hálából a báni méltóságot örökössé tette családjában Dalmáciában és 1298. Horvátországban, és őket kedves atyafiainak nevezi, ezenfelül neki évenkint 100 font aranyat fizetett. Míg élt, ő volt Róbert Károly fő támasza.” (Pallasz Nagylexikon)

Varga Szabolcs: Adalékok a Zrínyi család felemelkedéséhez, A Karlovics-örökség (részletek)

„a Bribiri és Zrínyi grófok sosem szégyellték horvát eredetüket, sosem titkolták, mint a Korbáviai grófok, akik erőnek erejével a római Torquatusoktól akarták származtatni magukat…a Zrínyiek sohasem voltak és nem is akartak mások lenni, mint hamísítatlan horvátok”.(Marcus Forstall: A Zrínyi grófok hősi családjának története. In: A Zrínyiek a magyar és a horvát históriában. Szerk. Bene Sándor – Hausner Gábor. Bp. 2007. 363)

„Pedig a Zrínyiek számára a Karlovics Jánostól örökölt jelentős szlavóniai birtokok, a stratégiai jelentőségű medvevári uradalom, a hozzá tartozó Lukavec és a Körös megyei rakonoki birtok jelentette az ugródeszkát, hogy a kivérzett horvát területekrőlbiztonságosabb vidékre költözhessenek. Ezért mindenképp érdemes bemutatni Torquatus János pályáját, majd birtokainak kalandos sorsát egészen addig, amíg nem kerültek végleg a Zrínyiek kezébe.”

Karlovicsok:„A Gusich nemzetségbe tartozó Korbáviai család a 13–14. század fordulójától, Churiacus krbavai comes működésétől kezdve a középkori Horvátország egyik meghatározó dinasztiájának számított a Frangepánok mellett. A család Zsigmond király idejében jutott felelőször a csúcsra, amikor több tagja is udvari tisztséghez jutott. Budiszló nonai comes udvari lovag – 1394-ben rövid ideig horvát bán – 1403-ban az uralkodótól megkapta Novigrad castrumot Lika tartományban. Nála is többre vitte János, aki királynéi (1388–1392), majd királyi asztalnokmesterként (1397–1402; 1406–1418) és a Sárkányrend alapító tagjaként öregbítette a család hírnevét. Fia, György hosszú évekig országnagy volt, majd 1430-ban elnyerte a zólyomi ispán címet. A legjelentősebb Karlovics azonban kétségkívül idősebb Budiszló unokája, a Gergely fiától származó Károly, aki királynéi pohárnokmester (1388–1392), visegrádi várnagy (1403–1409), a váci püspökség kormányzója (1407), főkincstartó (1408–1409), a Sárkányrend tagja (1408), horvát bán (1409–1411) és az udvari törvényszékeken állandó bírótárs volt. Pályája jól mutatja, hogy a középkor folyamán a horvát arisztokrácia szervesen beletartozott a magyar nemesség soraiba, és csupán az uralkodói akaraton múlt, hogy szerepet kapjanak a királyi tanácsban és így az ország irányításában.”

„A Zrínyi-Korbáviai viszony kezdetei még a 14. századra nyúlnak vissza(Korbáviai Tamás felesége Zrínyi György lánya, Erzsébet 1362 után. (Salamon F.: Az első Zrínyiek, Pest, 1865, 209.o.), de igazán szorossá 1509-ben vált, amikor Zrínyi Miklós és Korbáviai János kölcsönös örökösödési szerződést kötöttek. Ennek lényege, hogy utód nélküli elhalálozás esetén a másik fél örökli az összes birtokot, alapját pedig Zrínyi Miklós és Korbáviai Ilona ezidőtájt bekövetkezett házassága képezte.”

Jelena Karlovic: Korbávia hercegnője. Anyja: Frangepán Dorottya (1475-89), apja: Korbáviai Torquatus Károly (+1493). (www.geni.com)

Blagay Ilona: Blagay Mihály (+1481) leánya, akinek felmenői Gergely (1435-65), Antal (1436/37), Miklós (1352-99), Blagai Duim (1369/70), Radoszló (1284-1314), Babonjeg Babonic (1249-56) – Morosini leány, Babonjeg (Ursini) de Vodicsa. Valószínűleg ő III. Miklós édesanyja, mivel II. Péternek volt még egy felesége (Sophia), de róla alig tudunk valamit.

Lebedy János (szerk.)

U.i.: A későbbi leszármazottak az alábbi linken: http://magyarnemes.blogspot.hu/2010/03/kulonos-tekintettel-184849-es-es.html