Tündér Ilona és az
aranyalmafa
Vannak olyan helyek a világon, ahol
évezredek kapcsolódnak össze emberi sorsokkal. Egyszerre jelen van mítosz és
történelem, hagyomány és emlékezet, mely sajátosan összefonódva kihat a
jelenre. A tér-idő-sors-anyagvilág ilyenkor kizökken megszokott medréből és
merész fordulatok következhetnek. Tanúi lehetünk a történelem formálódásának,
mint egy műhelyben, láthatjuk, ahogy a mesterdarab készül.
Helena, Ilona - régi, szép
női neveink egyike. Kinek ne jutna eszébe meséink Tündér Ilonája. Avagy Trója Szép Helénája, mely név
igen divatos volt a késő-antik világban épp úgy, mint a magyar középkorban. Nagy
Konstantin császár édesanyjáról, Szent Ilonáról azonban már
kevesebben hallottak manapság, pedig a középkorban Európa népszerű szentje a Szent
Kereszt megtalálója. Legendája szerint a kegyes életű asszony bejárta az
egész Szentföldet, keresve Jézus nyomait, míg végül a Golgotán
megtalálta a keresztet és annak szögeit. A hagyományok szerint a kereszt
szögeiből fiának sisakot és lószerszámokat készíttetett, hogy csatáiban
legyőzhetetlen legyen. (A hagyományok szerint e szegek egyikéből készült Lombardia
vaskoronája a Corona Ferrea, amivel többek között Nagy Károlyt és
Napóleont is megkoronázták.) Innen már Nagy Konstantin története következne,
aki az elbeszélések szerint sokáig pogány volt, míg egy égi jel hatására, mely
keresztet formált azt az üzenetet vette, hogy - „e jelben győzni fogsz!”
Ezt követően katonáinak pajzsára Krisztus jeleként keresztet festetett
fel és így indultak 312-ben Róma ellen, ahol győzedelmeskedtek Maxentius
csapatai felett a Milvius/Milvian hídi csatában. (Megjegyzendő, hogy Szigetvártól
nyugatra Molvány régi, középkori oklevelekben elő előforduló neve is
meglehetősen hasonló Milvan. Pannónia ekkor római provincia volt, lehet a
névadásnak római kori hagyománya.) 313-ban a milánói ediktum elismeri a
kereszténységet. 314-ben (vagy 316-ban) az Eszékhez közeli Cibalae mellett
győzte le társcsászárát Liciniust, akivel később kiegyeztek. A császár bár
támogatta a keresztény egyházat, zsinatokat rendezett (melyben fellépett a
korai egyházat megosztó tézisek, mint például az arianizmus ellen),
megalakítja a Roma Nova-t, melyet halála után neveznek el róla
Konstantinápolynak, templomokat alapított (Születés temploma, Szent Péter
bazilika, Falakon kívüli Szent Pál bazilika, Hagia Sophia, Szent Sír Temploma,
Szent Apostolok Temploma) maga állítólag pogány módon élt és csak élete
végén keresztelkedett meg, ehhez mérten meglehetősen sokat tett a keresztény.
A magyar földrajzi névadásban is
megjelenik ezen legendás események tisztelete. Keresztúr titulussal több
egyházas településünk is bír Kárpát-medence szerte, a középkorban ekként
tisztelték szentként az Igazi Keresztet. Szigetvár
szomszédságában is feltűnik Almáskeresztúr, mely azonban továbbá azért
is érdekes mert a XV-XVI. században valahol a mai Kispeterd környékén
létezett egy Szent Ilona/ Szent Ilma asszony, nevű káptalan birtokában
álló falu. Mindkét fenti hagyomány tetten érhető a Vörösmarty-féle Szép
Ilonka történetben. Bár a költemény a Vértesbe helyezi a történet
színhelyét egy helyi kispeterdi rigmus szerint: „Ott ahol állott az ősz
Peterdi háza, ott van most az Isten imaháza.” A környékbeli Szent Ilona
tiszteletről már szóltunk. Ezen felül azt is tudni lehet , hogy a költő a Peterdi
család kései leszármazottaitól hallotta a családi legendát, mely megőrizte Ilona
tragikus kapcsolatát Mátyás királlyal. A családi emlékezet azonban
megfeledkezett a középkori Baranya vármegyei nemzetségi központjáról Nagypeterd,
Kispeterd környékén, melyet a török háborúk alatt vesztettek el. Van
viszont egy másik szál is amely ide kapcsolja a történetet: Hunyadi János
egyetlen baranyai birtoka a Zsibót melletti néhai Farkasfa erdők
közepén álló települése. Mátyásnak kedves embere volt a Szigeti vár
birtokosa enyingi Török Ambrus, kinek felesége Anthimus János szintén Ilona nevű leánya volt, aki révén
jutott a Vár birtokába. Gyermekeik között pedig szintén volt Ilona nevű leány, aki később Perneszy
Imre felesége lett. De ha már a szigetvári birtokosok névválasztásairól esett
szó meg kell említenünk, hogy a korábbi évszázadok alatt is előfordult az
Anthimus család soraiban az Ilona név. Beke fia Lanceus leánya Ilona tűnik fel
a XIV. század folyamán, illetve meg kell említenünk a vár építőjének tartott
Ozsvát hasonnevű leánytestvérét és leányát is.
Mátyás fia, Corvin János vesztett csatái után Pécs és
Szigetvár váraiba menekül serege maradványaival és ide menti a Szent Koronát
is. Majd halála előtt Török Imrére bízza gyermekeit, akiknek
tragédiájáról Thúróczi beszámol krónikájában. A haszonszerzés vágya erősebb
volt a hűségnél és a becsületnél. Így halt ki a Hunyadiak híres családja
és hanyatlott alá a Magyar Királyság.
Térjünk kissé vissza a görög
mitológiára. A trójai szép Heléna/Ilona személyénél aligha találunk
ismertebb női szereplőt a klasszikus történelemben. Tündaréosz király
felesége Léda, két hattyútojásból kikelt
gyönyörű leányáért kérők tucatjai jelentkeztek, míg végül két görög hős lett a
kedvezményezett: Agamemnon és Meneláosz. Páriszba beleszeretett Helené,
Meneláosz felesége, asszonyszöktetése
indultak a görögök Trója ellen. A trójai háború tíz esztendeje
felforgatta az egész mediterrán világ történelmét. Közleletű felfogás szerint
ez katalizálta a nagy késő-bronzkori népmozgásokat, mint a tengeri népek
vándorlását, mely átrajzolta a térség politikai képét.
Trója másik, Homérosz által használt
neve – Ilion is érdekes párhuzamokat kínál. A közelmúltban feltárt hettita
szövegekben ugyanis rábukkantak a város Kis-Ázsia népei által használt nevére,
ezekben ugyanis – Wilusa néven szerepel. Érdekes szójáték ez, hiszen a
magyar is épp így becézi egyedüliként a világon az Ilonákat – Ilusnak.
De egy kissé hátrább is kell lépnünk
a történetben. A mítosz szerint Páriszt, a trójai herceget kérte föl Erisz,
a viszály istennője, hogy válasszon győztest a három egymással vetélkedő
istennő – Pallas Athéné, Héra és Aphrodité egymás közötti
vetélkedésében. Természetesen mindhárom istennő megkereste a hőst ajánlatával,
míg végül Párisz az istennők közül Aphroditének kedvezett és a
világ legszebb asszonyának szerelmet választotta, ezekkel a szavakkal adva át
az almát: „-A legszebbnek!”. Ezzel megpecsételte saját végzetét, mert
elnyerte ugyan Helené szerelmét, de ezzel elveszejtette saját hazáját és
családját.
Az aranyalmáról szólva tudvalevő,
hogy ennek megszerzése Herkules nagy feladataihoz köthető, mikor ugyanis
a hérosz egyik próbája az volt, hogy hozzon el a messzi északon található Heszperiszek
kertjéből három aranyalmát, arról a fáról, amit a sárkány, a Draco őriz.
Ezen almák egyike volt Erisz almája.
Maga a Trójai történet a görög-római
antik világban általánosan ismert és nagyon népszerű volt. Számos műalkotás
(szobor, vázafestmény, mozaik, irodalmi művek) elevenítette fel évszázadokon
keresztül, így nem csoda a névdivat már ekkori megjelenése. A magyar
kultúrkörben Anonymus gesztájában olvashatunk a mítosz ismertségéről,
melynek fő forrása Frígiai Dárész 5-6. századi históriája.
Tegyük fel, hogy a mítosz mögött egy
még régebbi történeti igazságmag húzódik, és mint minden mítosz egyben kortalan
is. A Heszperiszek csodálatos északi kertje akár lehetne a Kárpát-medence
újkőkortól-kései bronzkorig nyomon követhető matriarchális társadalmi és
vallási központja, ahol minden együtt van egy még ősibb történet szereplői
közül. Hazánk területén belül Baranya
megye területének nyugati részén, Szigetvár térségében a középkori Alma
patak partján több helyen előfordul az Alma, mint földrajzi név.
Legyen szó birtokról, településről, vízről, vagy éppen Szigetvár egyik
XV. századi „Almasziget” megnevezéséről. A Pécsi-medence nagy
őskori szakrális központjai (Szemely) fölött a Mecsek-Zselic magaslatain a
késő-bronzkortól erős erődrendszerek őrködnek. A néprajz számos
motívumkincséből különösen a Jakab-hegy környékének mondáihoz köthető a
sárkány. A „vörös sárkány hegye” a bronzkor óta lakott hely, ahol a
vaskor elején, mintegy 3000 évvel ezelőtt felépül a Kárpát-medence
legnagyobb sáncokkal övezett vára. Később a magyar középkorban az itteni és a
pilisi remeteközösségek összefogásával születik meg az egyetlen hivatalosan is
elismert magyar alapítású szerzetesközösség a pálos rend.
A walesi nép hagyományaiban ez a
hely, mint őshaza szerepel. Wales címere pedig máig az Arthúr-Merlin
legendakörben is felbukkanó vörös sárkány. (Az iráni eredetű szarmata népeknél
is feltűnik a draco-hadijelvény, melyet a rómaiak is átvesznek tőlük, majd a
Karoling seregekben is találkozunk ezzel a hadijelvénnyel. A középkori
címerekben is felbukkan a sárkány, valamint nagy hatással bír a korban a Szent
György legenda is.) Az országuk neve ősi nyelvükön Cymru, mely
elválaszthatatlan a hegyen álló város építőitől, akik a régészeti bizonyságok
szerint a Kárpát-medence első íjfeszítő lovasnépéhez a kimmerekhez tartoztak.
Herodotosz a kimmerekről úgy
ír, mint a szkíták által hazájukból elűzött népről, melynek egyik része
Kis-Ázsiába költözött, másik felük pedig nyugatra vándorolt.
Európa régi királyai közül Nagy
Károly nem egyedüliként örököse volt egy ősi híres generológiának. Erről az örökségről a francia
krónikákon kívül a Tarikhi Üngürüsz is megemlékezik, mely Sicambria
városáról úgy ír, mint amit a Trójából menekülők alapítottak, majd
hagytak el nyugat felé mentükben. Ez a családfa visszafelé az időben több ezer
esztendőn át, Szikambria, Kimméria, Trója, majd a Szentföld
irányába mutat. Lehetne szó a biblikus származástudat divatjáról is akár, de
kétségtelen tény, hogy ez az örökség országok és birodalmak sorsát határozta
meg ezer esztendőn túl is. Anjou Nagy Lajos is - Nagy Károlytól
való származásának tudatában, ennek az örökségnek tudatában építette ki
Közép-Európa legjelentősebb birodalmát. A Frank birodalomtól kezdve Német-Római
Császárságon át sokszor megjelent a római birodalmi gondolat Európa
történetében. Napóleon (éppen Szent Ilona szigetére száműzik)
császársága és a Hiteleri Németország külsőségeiben, jelképeiben is utánozta a
korai előképet. Azonban a
világkirályság emberi eszménye lassan elvesztette lényegének értelmét, melyet
az arany országalma jelképezett gömbjében egy röggel a Golgota
földjéről. Az igazi keresztény király mindig tiszteletbe kellett tartsa, hogy
királysága Istentől való és alárendeltetett Krisztusnak. Gondoljunk csak Szent
István király országfelajánlására, vagy Szent László angyalok által történő
megkoronázására. A magyar szakrális királyság Mátyással zárva az
uralkodók sorát az értők szerint a Szent Korona eszmerendszerbe,
alkotmányába zárta ősi törvényeit. Ezzel összefüggésben kell megemlítenünk,
hogy II. András királyunktól 1918-ig az apostoli magyar király viselte
jelképesen a Jeruzsálem királya címet is.
„Mint Hector Tróiának, úgy én
Szigetvárnak erős őrzője voltam...”- írja Zrínyi Miklós dédapjáról.
Több eredetlegenda közül mely a Zrínyiek családjában élt, volt olyan mely
alapján ezeket a sorokat nemcsak jelképes hasonlatnak tekinthetjük. Az Ilona/Helena
nevek többszöri előfordulása (mindkét Miklós leányát ekként hívták) a családi
névadásukban emellett szól.
A Zrínyiek családi temetkezőhelye a
Csáktornya melletti Szent Ilonáról nevezett pálos kolostor esetében
ismét elénk kerül Nagy Konstantin édesanyjának tisztelete.
Gellért püspök magyarországi
szerepvállalása is kapcsolódik történetünkhöz. Eredetileg a Szentföldre
készül, de útközben Magyarországon halad keresztül és felismeri igazi küldetését.
Nagyboldogasszony napján Székesfehérváron a napba öltözött Asszonyról
prédikál és ezzel megnyeri a királyt és a magyarokat. A Jelenések könyvének
(12. rész) híres látomásában is feltűnik
a nagy vörös sárkány képe, majd Mihály főangyal harcának leírása
következik a sárkánnyal.
Az Asszonynak adatott sasszárnyak,
mellyel a pusztába ragadtatott az üldözés elől visszaköszönnek a Zrínyiek
címerében is.
Ősi népmeséink -Tündér Ilona
és Árgyélus királyfi, Fehérlófia jelképvilágában is ott találjuk az aranyalmafát,
a sárkányt és a királylányt. Lehetetlen nem meglátni az Édenkert
emberpárját a gyümölccsel és a kígyóval e történetek hátterében. Vagy valami
sokkal régebbi valóságot, melynek
hagyományát őrizte meg a Paradicsom elvesztésének története és az
ember azon ősi vágyát, hogy azt visszaszerezze.
A Szép Ilonka elemzői szerint
a családi történet mögött a Mátyás-monda világkirály beavatási
rítusa rejtezik. Ebbe az irányba mutatnak a magyar népmesekincs témánkhoz
kapcsolódó jelképei. Nimród/Nemeréről
és Attiláról is azt jegyzi fel az egymástól független hagyomány, hogy
minél többet harcolnak, annál nagyobb lesz a seregük. Fehérlófia
történetében is ez történik a hőssel. Megküzd ellenfeleivel, majd pártjára
állítja őket, mi több vérszerződést kötnek egymással. Árpád
vérszerződése a hétmagyarral is ezt a célt szolgálta. Így született a magyar
nemzet.
Nimród/Nemere őskirályunk (a
magyar királyi család eredete Árpádon és Attilán keresztül Nimródig
vezet, majd Ádámhoz és Évához jutunk a Biblia tanúsága szerint és
ezt ezer évig nagyon is komolyan így gondolták) régi sumér agyagtáblákon
fennmaradt történeteiben egy olyan meglepő és a későbbi magyar hagyománnyal is
teljesen összevethető történet bontakozik ki.
A hős azért harcol, hogy újra „egy
nyelve” legyen a földnek és elnyerje jutalmul a női istenségtől, Innanától
az „égi szent koronát”. Hét vezére van akik mind istenfiak
(ragyogók), égi nász gyermekei, akárcsak ő maga. Gilgámes mondája ezt
úgy örökíti meg, hogy „kétharmad rész isten, egyharmad rész embernek” mondja
a hőst. Az „isteni nász” szertartásának nyomai több mezopotámiai
szövegben is fellelhetők, eltorzult formában fennmaradt a szertartás az ókori Babilonban
is, mint erről a rítusról az ókori szerzők is beszámolnak írásaikban. Ennek a
vallásgyakorlatnak lehetett nyoma Trójában, illetve még korábban a Kárpát-medencében.
A világ legrégebbi írása szintén alátámassza e kapcsolatrendszert. A 7-8000
éves Tordos-Tatárlaka-i lelet későbbi kapcsolatai között a régészet ott
tudja Trója B. rétegét, Krétát és a mezopotámiai Uruk
városát. Ezek a kezdeti rovásos jelek megelőzik az ékírást és a világtörténelem
egyik legősibb európai kultúrköréhez vezetnek a Tordos-Vinca kultúrához,
melynek kapcsolata a már említett Dél-Dunántúli Lengyeli-kultúrával
kétségtelen.
Innana - Tündér Ilona
– Boldogasszony ősi mítosza itt összeér az Alma-szigeténél.
Szigetvártól délre, Hobol határában az Alma partján állott a néhai
Kerekboldogasszony település, Dinnyeberki déli határában a tatárjárás során
elpusztult Boldogasszony nevű „város”, a Zselicben ma is megvan
Boldogasszonyfalva, a továbbiakban még egy törökkori jegyzékben szereplő
Boldogasszony koronája nevű faluhellyel számolhatunk Görcsöny szomszédságában.
Négy réteg találkozik itt egymással,
a legarchaikusabb a népmeséink Tündér Ilona mesecsokra, majd az antik világ
Trójai Helenája/Ilonája, a keresztény Szent Ilona és a szintén legendás
visszhangú Szép Ilonka története. Magáról az almáról is sokat lehetne szólni,
de ez már egy másik történet.
Népek és történelem, évezredek és
sorsok kapcsolódnak itt össze a láthatatlan, mindent mozgató szellemi világgal,
mint ahogy az Iliászban, úgy Zrínyi - Szigeti veszedelmében is a szemmel
láthatatlan szférában zajlik a lényege a dolgoknak az Alkotó műhelyében.
Lebedy
János
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése