"Keletre a Naptól, nyugatra a Holdtól..." -avagy séta a Szigetvári Várban a tavaszi napéjegyenlőség idején

"Az ész itt az Észnek satnya fattya:
csak a dolgok héját tapogatja,
csontig sose jut." - Weöres Sándor: de profundis (részlet)

„Lumina in tenebris clariora sunt” - „a sötétben tündöklőbb a fény” (Quintillianus)

a vár ÉNy-i bástyája

'A fény börtönében árnyékok a rácsok...’ -   a rácsokon túl fényözön...

„In hoc signo vinces!” – „E jelben győzni fogsz!”

„…miközben imádkozott, az Úr egy fénylő kereszt és egy felirat látomását küldte a császárnak, mely arra figyelmeztette őt, hogy ezen jel által győzedelmeskedni fog.” (Eusebius Pamphilius)

Így szólt a felírat Nagy Konstantin császár látomásában 312. október 27-én, a Maxentius császár ellen vívott Milvius hídi ütközet előtt, melynek hatására később a kereszténység jelképeit viselték katonái pajzsukon. (Vanyúr István: Civitas Invicta emlékmű)

Megszentelt kövek – régvolt templomok kövei épültek itt be Zrínyi ’arany tyúkos’ várába, s kövenként lelkek sokasága lett a habarcs közé keverve elegyesen nagy tettekkel...

Énekmondó-regös-ormáni magyar hang a múlt ködéből:
„Ne hagyj minket elesni hitünkben. Mind halálig vívjunk te nevedben…” - Kiss István szobra, 1967.

Jel gyanánt – „Éljen!” szól az ítélet a bajviadal isteni ítéletének végén. - Bencsik István szobra

"Civitas Invicta" – immár bevésve, reméljük letörölhetetlenül Nemzeti Emlékhely.

Oroszlánfejű ’kapubálvány’ – kinek kapura szegezték fejét – nyelvét ölti felénk, nem hallgatag, mint a láncos híd örökre néma őrei. Talán Heráklész ő, vagy Sámson – egyik Zeusz, másik Samas ( a Nap) fia – a bajnok. Mert bizony mind kővé váltak a hősök, akik Medúza arcába néztek, míg Perszeusznak sikerült először legyőzni a gorgót.

„…militum invictorum”- a legyőzhetetleneknek- áll a posztamensbe vésve.

’- Ahogyan én teszek úgy cselekedjetek ti is!’ – mondá a nagy Zrínyi.
Szabó Tamás emlékműve, 2016.

"Tedd ide ujjadat, és nézd a kezemet…” János evangéliuma 20:27

’Euphémosz’ (azaz "tiszteletreméltó") - Öreg barát – 180 esztendő nagy idő az embernek, de a titánoknak ez még ifjúkor virága

Avis - szárnyas

„De adaték az asszonynak két nagy sasszárny, hogy a kígyó elől elrepüljön a pusztába az ő helyére, hogy tápláltassék ott ideig, időkig, és az időnek feléig.” (Jelenések könyve 12:14)

Zágon Gyula – Zrínyi címere

AV.I.S. - "anima vivat in sempiterna..." - "a lelke örökké éljen..."

„… mutattam pogánynak, hogy nagy Jehovának kedves szolgája voltam…”

Somogyi József – Zrínyi Miklós lovasszobra. 1968.

Rózsa és kereszt - rozsdás sírkereszt a várudvaron. 

„S tovább, küszöbről-küszöbre a hű nép,

lefelé, amint szirmonkint a Rózsán

nevezni őket soha meg se szűnnék.”

Dante: Paradiso, Canto XXXII. 13-15.

’nagy titok rejtezik itten’ - vasrács a vár keleti kapualjában.

’Ahol a fények árnyékot vetnek…’

Vanyúr István - Zrínyi sírfödele (művészi rekonstrukció)

'-Virág vagy kereszt'?

"Ám amikor látta, hogyan

tűnnek elő sorban, sokan,

és csillogó vas-ingjüket,

s hogy a sisak szikrát vetett,

s látott lándzsát és pajzsokat,

melyen sugárt tükröz a nap,

ezüst, arany, azúr színét,

és szépségét és kellemét,

mond: "Kegyelem, Úr-Istenem,

angyalokat lát két szemem."

Chrétien de Troyes: A Grál regéje - Lackfi János fordítása (részlet)

Kerek asztal - a magyar 'Almaszigetben' - hírdetve a lovagok testvéri esküjét és a vezérek fogadalmát - "primo inter pares..."

"Csak törpe nép felejthet ős nagyságot,
Csak elfajult kor hős elődöket;
A lelkes eljár ősei sírjához,
S gyújt a régi fénynél új szövétneket.
S ha a jelennek halványul sugára:
A régi fény ragyogjon fel honára!"

Garay János: Az Árpádokból (részlet)

„Mindig új élet lesz a vérből” (Márai Sándor: Mennyből az angyal) - Virít a kankalin a tavaszi várudvaron.

Képek, szöveg, szerkesztés: Lebedy János

Zrínyi Miklós és a Vilics testvérek

                                                Zrínyi Miklós és a Vilics testvérek

1566. november 1-én kelt Szokolovics Musztafa budai pasa levele Miksa császárnak, melyben tudatja Zrínyi Miklós temetését. A levélben egy rendezetlen ügyről is szó esik, a Vilics testvérek ügyéről, melyben kéri a császár közbenjárását. ¹

Zrínyi Miklós rabként tartotta Mahmud agát. Mahmud agáért öccse Musztafa lovashadnagy kezességet vállalt, túszként Szigetváron maradt, míg bátyja összeszedi önmagáért a 3000 arany váltságdíjat. A 300 tallér híján teljes váltságdíjat meghozó Mahmud agát Zrínyi lefejeztette.

Mehmed pasa azt állítja, hogy most már mind a váltságdíj, mint Mahmud öccse Zrínyi fiánál van.

1566.08.05-én történt, hogy: „… Zrínyi úr Mahmut-aga Vilics fejét is levágatta valamilyen hitszegésért, amelyet az úton, sziget felé haladva, követett el. Ezt pedig leginkább azért tette, hogy félelem legyen a várban.” – írja Cserenkó Ferenc szemtanúi leírásában.²

Zrínyi temetéséről pedig Istvánffy Miklós írásában is olvashatunk:   

„[47.] Zrínyinek az fejét az harc után egy kevéssel Ali fõ jancsár aga el vágata, (: akinek az róla lefosztatott marhái is jutának együtt egy Perván nevû igen fõ lovával) s az táborban Mehemethez küldetvén, s ott karóban tétetvén az törököknek s egyebeknek csudájára lõn. Az derekát penig banjalukai Vilics Musztafa lovashadnagy, ki annakelõtte rabja vala, hamarjában eltemetteté.”³

„…Kár lett volna, ha ily lovagias vitéznek testét az ég madarai falják fel! Ha kívánod, atyád holttestét elküldöm, vagy küldj te őérette megbízható embereket és én átadom a holttestet…”

-          írja Szokolovics Musztafa Zrínyi Györgynek szóló levelében.⁴

Zrínyi teteméről úgy látszik, hogy kifejezetten Szokolovics Musztafa rendelkezik, ő küldeti el a fejet a győri táborba, valamint a temetési hely ismeretében felajánlja Zrínyi Györgynek, hogy átadja, vagy elküldi a maradványokat.

A válaszlevelet nem ismerjük, de elképzelhető, hogy György reagált a megkeresésre. A budai pasa császárnak írt leveléből mindenesetre az derül ki, hogy a váltságdíj és Vilics Musztafa is Györgynél vannak, hiszen ebben kéri a császár közreműködését. Úgy értelmezhető tehát, hogy Zrínyi György a temetéssel megbízott Vilics Musztafával személyesen is találkozott. Legkézenfekvőbb dolognak tűnik, hogy a temetéssel megbízott személy vitte el az erről szóló levelet is az érintettnek és onnan november elején még nem tért vissza a budai pasához, joggal feltételezte, hogy Zrínyi György fogságába kerülhetett.

Lebedy János

1.     1. Zrínyi Miklós a szigetvári hős életére vonatkozó levelek és okiratok.

Codex Epistolaris et Diplomaticus Comitis Nicolai de Zrinio. Monumenta Hungariae Historica

Magyar Történelmi Emlékek. Kiadja: A Magyar Tudományos Akadémia. Első osztály. Okmánytárak. Harminczadik kötet. Bp. 1899.

Link: https://digi.lib.pte.hu/hu/barabas-samu-zrinyi-miklos-levelek-es-okiratok-mta-bp-1899-2-2044#page/5/mode/1up

2.      2. Cserenkó Ferenc: Sziget ostroma (1566) ford.: Ruzsás Lajos és Angyal Endre, in: „Affelett sokszor harcolást töttek” – Források a Délvidék történetéhez 1; Hatodik Síp Alapítvány, Bp. 1997.

3.      3. A szigetvári ostrom leírása Tállyai Pál XVII. századi kéziratos Istvánffy-fordításából. Közzéteszi: Benits Péter

4.      4. Szabó Géza – Piros Tamás: Hol nyugszik a szigetvári hős? in: Élet és tudomány. LXIX. évf. 44. szám, 2014.október 31.

Takáts Sándor: Vezír Szokolli Musztafa basa („A Nagy Musztafa”)

in: A török hódoltság korából. Génius Kiadás, Bp. 1927. Link:https://digitalia.lib.pte.hu/books/takats-sandor-a-torok-hodoltsag-korabol-budapest-genius-1927/web/index.php?page=a085&wpid=2975

Nemere István: Régi magyar világ. Napkút Kiadó

Link: https://books.google.hu/books?id=qcJfDwAAQBAJ&printsec=frontcover&hl=hu&source=gbs_ge_summary_r&cad=0#v=onepage&q&f=false

Gulácsy Irén: Tegnap és régmúlt. Elbeszélések. Fapadoskönyv.hu Kiadó, 2013.

Kőbe vésve...

„Felette nagy hiábavalóság, azt mondja a prédikátor; felette nagy hiábavalóság! Minden hiábavalóság!
Micsoda haszna van az embernek minden ő munkájában, mellyel munkálkodik a nap alatt?
Egyik nemzetség elmegy, és a másik eljő; a föld pedig mindörökké megmarad.”

Prédikátor könyve 1: 2-4. (Károlyi Gáspár fordítása)

"És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket."
János Evangéliuma 8:32 (Károlyi Gáspár)

Kőbe vésve…

avagy „Vanitatum vanitas…”

Kedves Olvasó! 
A január különösen kedvez a gondolatok sarjadásának. Így vagyunk ezzel mi is, mikor ősi helyünkről (Szigeth vára) múltba révedezve vendégül látjuk kicsit Kölcsey Ferencet, Marcus Aureliust vagy Bölcs Salamon királyt. Egyikük fogja a másik kezét. Így citálja elénk Weöres Sándor – De profundis-a Oscar Wilde-ot a mélységből Dávid király 130. zsoltárára. De ha már a dolgok velejéről esik szó mostanában egyszerűen lenyűgöz Dante Infernojának legmélyéről kivezető „titkos út” – melyen át, mint írja „…így jutottunk ki a csillagokhoz.”

„Per aspera ad astra”- „göröngyös az út a csillagokig” - avagy „minden elmélkedés nehézséggel/küzdelemmel jár.”

Az ’aspera’ – durva/göröngyös, fosztóképzője nélkül - bizalom, remény értelemmel gazdagodik. Ez már tényleg a dolgok legalja akar lenni. A teljes reményveszettség állapotából csakis a csillagok közé vezethet az út minden multidimenzionális értelemben.

„Ki tudja merre, merre visz a végzet

Göröngyös úton, sötét éjjelen.

Segítsd még egyszer győzelemre néped,
Csaba király a csillagösvényen.”

Mérhetetlen szerencse, avagy „Sors bona, nihil aliud”- azaz „Jó szerencse, semmi más” ( ’…a jószerencse nem más, mint az Istentől kapott jó sors…’ - írja Zrínyi), hogy nekünk itt van ’Bendegúznak vére’, aki járatos kalauza galaxisunknak.

„Monda néki Pilátus: Micsoda az igazság?” (János Ev.: 18:38)

Persze ez az Ember okoskodása. Pedig a képlet egyszerű, már Betlehemben is megmondták az angyalok: ’Dicsőség Istennek! Békesség az embernek!’

„Békesség néktek!” – köszönti a feltámadott Jézus tanítványait (János Evangéliuma 20:26). Így köszöntik egymást a muszlimok is - „Salem aleikum!”

Úgy is mondhatnánk, nincs ’kőbe vésett’ emberi igazság. A Mózes kőtáblái azok ritka kivételt képeznek, mert azokra Isten a saját ujjával írta fel (Mózes II.:31:18) – a Törvény betűit.

Nem így a miénk. A mi szigetvári „kő” tábláink gyakorta tele vannak kisebb-nagyobb talán véletlen tévedésekkel, kisbetűs igazságokkal. Mivel kis csokrunk helytörténeti érdekességnek is számíthat, vegyünk elő belőle párat.

Az 1939-es emléktábla a várkapuban

Első példánk a szigetvári vár kapualjában található 1939-es emléktábla. A viszonylag tömör történeti összefoglaló a kor tudásából merít és első vonalban tájékoztatja a várba lépő vendégeket. Ami elsőre szembeötlő tévedés az egy hibás évszám: 1554. Valójában Kerecsényi László 1555. októberében tartoztatta fel sikeresen az ostromló törököket. „Voltak, akik úgy vélekedtek, hogy most Szigetvárt kell megtámadni és ostrom alá venni. Toigon azonban, jobb tanáccsal élve, az ilyenféle tanácsokat könnyen elvetette, mert tudta, hogy az a vár a természettől is, védőművekkel is igen védett, továbbá el van látva a szükséges dolgokkal, valamint nagyszámú vitéz őrséggel; meg azután már a nyár az őszbe is hajlott. Minthogy azonban úgy döntött, hogy visszatérőben Pécsre tér ki, hogy ott, élve a város kényelmével, a harcokban kifáradt katonáit néhány napig pihentesse, Szigetvártól nem messze a közeli hársfaerdő és Szenterzsébet falu között, az alkalmas vízellátás miatt az Almás patak mellett tábort ütött. Itt töltötte azt a napot s az arra következő éjjelt. Kerecsényi Lászlót, Szigetvár parancsnokát, aki később Gyulát a törököknek átadta, nagy rémület fogta el, s nem tudta, hogy mit tegyen, ha az ellenség megtámadná. Toigon azonban, miután Szigetvárnak rövid ideig súlyos gondokat okozott azáltal, hogy ostrommal fenyegette, megkezdett útját másnap folytatta, s Pécsnek, innen pedig néhány nap múlva Budának tartott. Kerecsényi László nem sokáig habozott, lemondott a szigetvári parancsnokságról.” – írja Istvánffy Miklós történetírásában. Azért tegyük gyorsan hozzá, hogy nem egészen így zajlottak ezek az események, de irodalmi szempontból jól kontúrozzák a későbbi hősies küzdelmet.

A másik zavarba ejtő dolog már az első sorban olvasható ’első’ kijelentés. Ennek a közkeletű vélekedésnek az alapja szintén Istvánffy Miklós munkáján nyugszik: „... A várat azért nevezik Szigetnek – latinul Insula-, mert őseink emlékezete szerint az elmúlt századokban Anthem Ozsvát, akinek ősei, mint mondják Görögországból jöttek Magyarországra, azon a szigeten, amelyet a szomszédos erdőkből és hegyekből eredő, s itt állóvizet és mocsarat alkotó Alma patak hozott létre, egy kör alakú tornyot épített, s ezt Szigetnek nevezte; egy tavat képzett ki, azáltal, hogy a patak medrét kitisztította, kiszélesítette és kimélyítette, s mentében hosszú földsáncot emelt. Utódai több épületet és bástyát is emeltek. Végül Enyingi Török Bálint a helyet úgy megerősítette, hogy még János király is kiállotta.” – Mint láthatjuk ebből a szövegértelmezésből egyértelműnek tűnhet, hogy „Sziget első erősségét” ki és mikor építhette. A probléma viszont az, hogy 1383 előttről egyelőre nincs hiteles okleveles adatunk Szigetről – eddig rendben is volnánk, azonban a 60-as évek régészeti kutatásai a várudvar ÉNY-i részében elhelyezkedő, fennemlített erődítmény alatt egy régebbi „lovagvár” nyomait is fellelték. „A kis téglavár minden kétséget kizáróan korábban épült, mint torony, ugyanis – mint ezt fen részleteztük, - ez utóbbi épült rá a vár alapfalára. A kis lovagvárat formája, építési módja, valamint a területén folytatott kutatás leletanyaga alapján a XIV. sz. végére helyezzük.” – írja Kováts Valéria régészasszony. Erről persze nem tudhattak a lelkes emléktábla állító polgárok 1939-ben. Viszont a tény nem cáfolja Istvánffy Miklós állítását sem, aki nem ír elsőségről, persze más korábbi várról sem említ semmit, csak Sziget elnevezésének okait magyarázza. A datálással azonban megjegyzem, hogy gondok vannak. Pusztán, mivel nincs ennél korábbi hiteles írásos emlék Szigetről (bár leletekről esik szó) kényelmesnek tűnik ennek a korábbi lovagvárnak a datálása. De mi a helyzet akkor, amikor a leletek egy majd’ kétszáz évvel korábbi birtokközpontra mutatnak, a „lovagvár” alaprajzi adottságaival együtt? A paradoxon feloldása abban lehet, hogy eredetileg a Sziget elnevezés az építéshez kötődik, de a régészeti előzmény egy korábbi korszakhoz, melynek a neve valami egészen más lehetett. Így a „lovagvár” e helyen, de nem a „Sziget” nevet viselő helyen épült. E hely neve akkor legvalószínűbb, hogy ’Alma’ lehetett.

A következő helyszínünk a szigetvári Zárda utcai Páduai Szent Antalról nevezett néhai ferences templom. A templomhomlokzat két szélén két eltérő információval szolgáló emléktáblát is találhatunk.

A Zárda utcai templom

a 'Műemlék' tábla

A másik tábla a templom falán

A ’Műemlék’ címzésű táblán az 1688-as építési dátummal van némi fenntartásunk. 1688-ban még igencsak török világ volt e helyen és egészen precízen egy török mecset állott itt. Ezt megerősíti az előbbinek ellentmondó második tábla felirata. Ez a feltehetően fából épült török épület szerepel Leandro Anguissola olasz hadmérnök 1689-es visszafoglalás utáni állapotokat hűen tükröző várostérképén is. Meglepő viszont a tájolása, ugyanis keletelt, tehát nem délkeleti tájolású, mint a legtöbb török vallási építmény. Ez a tény már többünket is elgondolkodtatott afelől, hogy lehetséges, hogy itt volna keresendő Szigetvár középkori plébániatemploma. Egy 1551-ből származó összeírás a ugyanis a ’Nagy utca’ („Platea Magna”) egyik végén említi a pap házát, mely elvileg a templom közelében állhatott. Ez Szigetvár tekintetében mindenképpen a K-NY-i főút irányával egyező lehetett. A töröktől elfoglalt városban szokás volt a korábbi keresztény épületek dzsámivá alakítása. A ferences templom előtti keletelt fából épített mecset alatt, lehetséges, hogy ott húzódnak a középkori város plébániatemplomának alapfalai.

A szigetvári könyvtár épülete

...egykor: zsinagóga (forrás: Szigetvári képarchívum)

Harmadik példánkat csak röviden jegyezzük, mivel külön tanulmány tárgya is lehetne. A Mártírok útján találjuk a szigetvári Könyvtár épületét, melyet eredetileg zsinagógának emeltek 1852-ben. Így is működött 1944-ig, amikor a település életében meghatározó értelmiségi szerepet betöltő zsidóságot tragikus körülmények között elhurcolták. Az 50-es években a gazdátlan épületből könyvtár lett. Az előcsarnokba belépve, emléktábla örökíti meg az áldozatok névsorát.

A könyvtár bejárata

A mártírok emléktáblája a könyvtár előterében

A szigeti várostrom 400. évfordulója alkalmából megrendezett ünnepségek várostörténeti jelentőségéhez kétség sem férhet. Ebben az időben, illetve az ezt követő években Szigetvár több köztéri műalkotással gyarapodott, így vagy úgy erősítendő a „hely szellemét” – a korszellemhez igazítva a fazonját. Ebből a lázas igyekezetből származik a következő példánk. Biztosan állíthatom, hogy a szándék nemes volt a kivitelben, ismerve az alkotója jóhírét, mégis apró, de ’tudományos’ hiba keveredett a heraldikába. Zágon Gyula – Zrínyi címeréről van szó, mely a szigetvári vár jelenlegi északi kapuboltozatának belső homlokzatán látható. Az alkotó – roppant termékeny munkásságáról is nevezetes - művészettörténet-rajz szakos tanár úr, akinek több míves famunkája is megtekinthető jelenleg is a zeneiskola folyosóján, valamint egyik festménye - a Zrínyi búcsúja – jelenleg is a vármúzeumban. Nézzük most azonban jobban meg ezt a címerábrázolást. 

A szigetvári vár északi kapuboltozata a Zrínyi címerrel

Zrínyi Miklós címere 1554-ből (a kép a szigetvári múzeumban bemutatott tablóról készült)

A motívumok ismerősek: koronás lovagsisakon griffmadár, alatta a címerpajzs két mezőre osztva. Balról vártorony, jobbról a két sasszárny látható. A koronás lovagsisak a muraközi grófságot jelképezi. Az állatalak azonban változó a Zrínyieknél, de eredendően sárkány, mely aztán áthajlik griffbe, majd főnixmadár alakot ölt a maga gazdag jelentéstárával. Így (is) üzentek a Zrínyiek akkoriban. A címerpajzs két mezeje viszont felcserélődött az eredeti címerhez képest. Ez szemet szúrhat, illetőleg bizonyos részletekre felhívhatja a figyelmet. A két sasszárny egyértelmű – ez a Subics ősök címermotívuma a korai középkortól kezdve. A másik mező már néha vitatott értelmű. A közvélekedés Csáktornyára gondolhat a vártorony láttán, netán esetleg Szigetvárra (mely, mint tudott nem Zrínyi magánbirtoka, hanem királyi vár volt), azonban sehogy sem tudnánk eligazodni a sűrűben, ha nem vennénk észre azt a másik aprócska különbséget is mely a két címert a felcserélt oldalak mellett szétválasztja. Pedig ez a két csillag teszi helyre a kérdést, több rendben is. A csillagmotívum a Frangepánok címeréből eredeztethető. 

Frangepán Duim pecsét a Magyar Országos Levéltár oklevélgyűjteményéből származik, 1452. június 20-ai okiratdatálással. Ehhez hasonlóan Frangepán Márton (1471. július 2.) pecsétje is két-két címerpajzsot tartalmaz. A jobb oldali, mely heraldikailag az előkelőbb helynek számít, vágott mezőben csillagot, a bal oldali két oroszlánt mutat. 

Bár a mi esetünkben egy címerpajzson belül látjuk a megosztást, aligha lehet kétséges, hogy itt a Zrínyi Miklós - Frangepán Katalin házassága következményeképp létrejött címertársításból eredhet és ezúton is jelzi a Zrínyiek új dinasztiaalapítását. Elég, ha a nemes elődök tudatával a kései leszármazottakra is feltekintünk. A helyes ábrázolás (bár kétségtelen korabeli nem hivatalos ábrázolásokon így, felcserélve is előfordul) az volna, ahogy az armálison láthatjuk a jobb mezőben az atyai Subics, a bal mezőben a hozományos – Frangepán örökséggel.

A rövid, korántsem teljes összegzés célja az érdeklődés felkeltését kívánta szolgálni, elsősorban pusztán filozófiai és várostörténeti értelemben. Szigetvárnak ugyanis vannak különös történetei. Például vannak itt vándorló szobrok, emlékművek is. Lehet ezekkel is gondolnunk kellene egyszer, hiszen valóságunk részét képezi ez is, mint az a víz ami a csapból kifolyik.

Lebedy János

Források:

Pallas nagy lexikona - Link: https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-a-pallas-nagy-lexikona-2/p-1434B/per-aspera-ad-astra-14C21/

Kislexikon - Link: http://www.kislexikon.hu/per_aspera_ad_astra.html

Csanády György: Székely himnusz - Link: https://hu.wikipedia.org/wiki/Sz%C3%A9kely_himnusz

Szerecz Miklós: „Sors bona, nihil aliud” - Link: http://szigethvar.hu/var/sors-bona-nihil-aliud
Istvánffy Miklós: Historia rebus Hungaricis - Magyarország története

Kováts Valéria: Sziget várának kutatástörténetéhez, Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1966) (Pécs, 1967)

Szakály Ferenc: Sziget mezőváros lakosságának „connumeratiója” 1551-ben

Lebedy János: „Vörös torony”- a szigeti lovagtorony történetiségének alapvetései - Link: http://kincsesziget.blogspot.com/2013/11/v-behaviorurldefaultvmlo_914.html

Rainer Pál: A Frangepán család címerváltozatai a XV-XVI. században - Link: http://epa.oszk.hu/01600/01610/00018/pdf/vmm_18_1986_15_rainer.pdf

Temesvári Jenő: A Zrínyi család címerváltozatai - Link: https://temesvarijeno.blog.hu/2010/04/02/a_zrinyi_csalad_cimervaltozatai

Zrínyi vére - Link: http://magyarnemes.blogspot.com/2010/03/kulonos-tekintettel-184849-es-es.html

gróf Nyáry Zsigmond: Zrínyi Ilona és az Árpád-ház, Magyar Családtörténeti Szemle 1943, 4.2. szám