Zrínyi Miklós és a Vilics testvérek
1566.
november 1-én kelt Szokolovics Musztafa budai pasa levele Miksa császárnak,
melyben tudatja Zrínyi Miklós temetését. A levélben egy rendezetlen ügyről is
szó esik, a Vilics testvérek ügyéről, melyben kéri a császár közbenjárását. 1
Zrínyi
Miklós rabként tartotta Mahmud agát. Mahmud agáért öccse Musztafa lovashadnagy
kezességet vállalt, túszként Szigetváron maradt, míg bátyja összeszedi
önmagáért a 3000 arany váltságdíjat. A 300 tallér híján teljes váltságdíjat
meghozó Mahmud agát Zrínyi lefejeztette.
Mehmed pasa
azt állítja, hogy most már mind a váltságdíj, mint Mahmud öccse Zrínyi fiánál
van.
1566.08.05-én
történt, hogy: „… Zrínyi úr Mahmut-aga Vilics fejét is levágatta
valamilyen hitszegésért, amelyet az úton, sziget felé haladva, követett el. Ezt
pedig leginkább azért tette, hogy félelem legyen a várban.” – írja Cserenkó
Ferenc szemtanúi leírásában.2
Zrínyi
temetéséről pedig Istvánffy Miklós írásában is olvashatunk:
„[47.] Zrínyinek az fejét az harc
után egy kevéssel Ali fõ jancsár aga el vágata, (: akinek az róla lefosztatott
marhái is jutának együtt egy Perván nevû igen fõ lovával) s az táborban
Mehemethez küldetvén, s ott karóban tétetvén az törököknek s egyebeknek
csudájára lõn. Az derekát penig banjalukai Vilics
Musztafa lovashadnagy, ki annakelõtte rabja vala, hamarjában eltemetteté.”3
„…Kár lett volna, ha ily
lovagias vitéznek testét az ég madarai falják fel! Ha kívánod, atyád holttestét
elküldöm, vagy küldj te őérette megbízható embereket és én átadom a holttestet…”
-
írja Szokolovics Musztafa Zrínyi Györgynek szóló
levelében.4
Zrínyi teteméről úgy látszik, hogy kifejezetten Szokolovics Musztafa
rendelkezik, ő küldeti el a fejet a győri táborba, valamint a temetési hely
ismeretében felajánlja Zrínyi Györgynek, hogy átadja, vagy elküldi a
maradványokat.
A válaszlevelet nem ismerjük, de elképzelhető, hogy György reagált a
megkeresésre. A budai pasa császárnak írt leveléből mindenesetre az derül ki,
hogy a váltságdíj és Vilics Musztafa is Györgynél vannak, hiszen ebben kéri a
császár közreműködését. Úgy értelmezhető tehát, hogy Zrínyi György a temetéssel
megbízott Vilics Musztafával személyesen is találkozott. Legkézenfekvőbb
dolognak tűnik, hogy a temetéssel megbízott személy vitte el az erről szóló
levelet is az érintettnek és onnan november elején még nem tért vissza a budai
pasához, joggal feltételezte, hogy Zrínyi György fogságába kerülhetett.
Lebedy János
1. 1. Zrínyi
Miklós a szigetvári hős életére vonatkozó levelek és okiratok.
Codex
Epistolaris et Diplomaticus Comitis Nicolai de Zrinio. Monumenta Hungariae
Historica
Magyar
Történelmi Emlékek. Kiadja: A Magyar Tudományos Akadémia. Első osztály. Okmánytárak.
Harminczadik kötet. Bp. 1899.
2. 2. Cserenkó
Ferenc: Sziget ostroma (1566) ford.: Ruzsás Lajos és Angyal Endre, in:
„Affelett sokszor harcolást töttek” – Források a Délvidék történetéhez 1;
Hatodik Síp Alapítvány, Bp. 1997.
3. 3. A
szigetvári ostrom leírása Tállyai Pál XVII. századi kéziratos
Istvánffy-fordításából. Közzéteszi: Benits Péter
4. 4. Szabó
Géza – Piros Tamás: Hol nyugszik a szigetvári hős? in: Élet és tudomány. LXIX.
évf. 44. szám, 2014.október 31.
Takáts
Sándor: Vezír Szokolli Musztafa basa („A Nagy Musztafa”)
in:
A török hódoltság korából. Génius Kiadás, Bp. 1927. Link:https://digitalia.lib.pte.hu/books/takats-sandor-a-torok-hodoltsag-korabol-budapest-genius-1927/web/index.php?page=a085&wpid=2975
Nemere
István: Régi magyar világ. Napkút Kiadó
Gulácsy
Irén: Tegnap és régmúlt. Elbeszélések. Fapadoskönyv.hu Kiadó, 2013.
