2014. július 21., hétfő

Tündér Ilona és az aranyalmafa

Tündér Ilona és az aranyalmafa

            Vannak olyan helyek a világon, ahol évezredek kapcsolódnak össze emberi sorsokkal. Egyszerre jelen van mítosz és történelem, hagyomány és emlékezet, mely sajátosan összefonódva kihat a jelenre. A tér-idő-sors-anyagvilág ilyenkor kizökken megszokott medréből és merész fordulatok következhetnek. Tanúi lehetünk a történelem formálódásának, mint egy műhelyben, láthatjuk, ahogy a mesterdarab készül.
            Helena, Ilona - régi, szép női neveink egyike. Kinek ne jutna eszébe meséink Tündér Ilonája.  Avagy Trója Szép Helénája, mely név igen divatos volt a késő-antik világban épp úgy, mint a magyar középkorban. Nagy Konstantin császár édesanyjáról, Szent Ilonáról azonban már kevesebben hallottak manapság, pedig a középkorban Európa népszerű szentje a Szent Kereszt megtalálója. Legendája szerint a kegyes életű asszony bejárta az egész Szentföldet, keresve Jézus nyomait, míg végül a Golgotán megtalálta a keresztet és annak szögeit. A hagyományok szerint a kereszt szögeiből fiának sisakot és lószerszámokat készíttetett, hogy csatáiban legyőzhetetlen legyen. (A hagyományok szerint e szegek egyikéből készült Lombardia vaskoronája a Corona Ferrea, amivel többek között Nagy Károlyt és Napóleont is megkoronázták.) Innen már Nagy Konstantin története következne, aki az elbeszélések szerint sokáig pogány volt, míg egy égi jel hatására, mely keresztet formált azt az üzenetet vette, hogy - „e jelben győzni fogsz!” Ezt követően katonáinak pajzsára Krisztus jeleként keresztet festetett fel és így indultak 312-ben Róma ellen, ahol győzedelmeskedtek Maxentius csapatai felett a Milvius/Milvian hídi csatában. (Megjegyzendő, hogy Szigetvártól nyugatra Molvány régi, középkori oklevelekben elő előforduló neve is meglehetősen hasonló Milvan. Pannónia ekkor római provincia volt, lehet a névadásnak római kori hagyománya.) 313-ban a milánói ediktum elismeri a kereszténységet. 314-ben (vagy 316-ban) az Eszékhez közeli Cibalae mellett győzte le társcsászárát Liciniust, akivel később kiegyeztek. A császár bár támogatta a keresztény egyházat, zsinatokat rendezett (melyben fellépett a korai egyházat megosztó tézisek, mint például az arianizmus ellen), megalakítja a Roma Nova-t, melyet halála után neveznek el róla Konstantinápolynak, templomokat alapított (Születés temploma, Szent Péter bazilika, Falakon kívüli Szent Pál bazilika, Hagia Sophia, Szent Sír Temploma, Szent Apostolok Temploma) maga állítólag pogány módon élt és csak élete végén keresztelkedett meg, ehhez mérten meglehetősen sokat tett a keresztény.
            A magyar földrajzi névadásban is megjelenik ezen legendás események tisztelete. Keresztúr titulussal több egyházas településünk is bír Kárpát-medence szerte, a középkorban ekként tisztelték szentként az Igazi Keresztet. Szigetvár szomszédságában is feltűnik Almáskeresztúr, mely azonban továbbá azért is érdekes mert a XV-XVI. században valahol a mai Kispeterd környékén létezett egy Szent Ilona/ Szent Ilma asszony, nevű káptalan birtokában álló falu. Mindkét fenti hagyomány tetten érhető a Vörösmarty-féle Szép Ilonka történetben. Bár a költemény a Vértesbe helyezi a történet színhelyét egy helyi kispeterdi rigmus szerint: „Ott ahol állott az ősz Peterdi háza, ott van most az Isten imaháza.” A környékbeli Szent Ilona tiszteletről már szóltunk. Ezen felül azt is tudni lehet , hogy a költő a Peterdi család kései leszármazottaitól hallotta a családi legendát, mely megőrizte Ilona tragikus kapcsolatát Mátyás királlyal. A családi emlékezet azonban megfeledkezett a középkori Baranya vármegyei nemzetségi központjáról Nagypeterd, Kispeterd környékén, melyet a török háborúk alatt vesztettek el. Van viszont egy másik szál is amely ide kapcsolja a történetet: Hunyadi János egyetlen baranyai birtoka a Zsibót melletti néhai Farkasfa erdők közepén álló települése. Mátyásnak kedves embere volt a Szigeti vár birtokosa enyingi Török Ambrus, kinek felesége Anthimus János szintén Ilona nevű leánya volt, aki révén jutott a Vár birtokába. Gyermekeik között pedig szintén volt Ilona nevű leány, aki később Perneszy Imre felesége lett. De ha már a szigetvári birtokosok névválasztásairól esett szó meg kell említenünk, hogy a korábbi évszázadok alatt is előfordult az Anthimus család soraiban az Ilona név. Beke fia Lanceus leánya Ilona tűnik fel a XIV. század folyamán, illetve meg kell említenünk a vár építőjének tartott Ozsvát hasonnevű leánytestvérét és leányát is.
Mátyás fia, Corvin János vesztett csatái után Pécs és Szigetvár váraiba menekül serege maradványaival és ide menti a Szent Koronát is. Majd halála előtt Török Imrére bízza gyermekeit, akiknek tragédiájáról Thúróczi beszámol krónikájában. A haszonszerzés vágya erősebb volt a hűségnél és a becsületnél. Így halt ki a Hunyadiak híres családja és hanyatlott alá a Magyar Királyság.
            Térjünk kissé vissza a görög mitológiára. A trójai szép Heléna/Ilona személyénél aligha találunk ismertebb női szereplőt a klasszikus történelemben. Tündaréosz király felesége Léda, két  hattyútojásból kikelt gyönyörű leányáért kérők tucatjai jelentkeztek, míg végül két görög hős lett a kedvezményezett: Agamemnon és Meneláosz. Páriszba beleszeretett Helené, Meneláosz felesége,  asszonyszöktetése indultak a görögök Trója ellen. A trójai háború tíz esztendeje felforgatta az egész mediterrán világ történelmét. Közleletű felfogás szerint ez katalizálta a nagy késő-bronzkori népmozgásokat, mint a tengeri népek vándorlását, mely átrajzolta a térség politikai képét. 
            Trója másik, Homérosz által használt neve – Ilion is érdekes párhuzamokat kínál. A közelmúltban feltárt hettita szövegekben ugyanis rábukkantak a város Kis-Ázsia népei által használt nevére, ezekben ugyanis – Wilusa néven szerepel. Érdekes szójáték ez, hiszen a magyar is épp így becézi egyedüliként a világon az Ilonákat – Ilusnak.
            De egy kissé hátrább is kell lépnünk a történetben. A mítosz szerint Páriszt, a trójai herceget kérte föl Erisz, a viszály istennője, hogy válasszon győztest a három egymással vetélkedő istennő – Pallas Athéné, Héra és Aphrodité egymás közötti vetélkedésében. Természetesen mindhárom istennő megkereste a hőst ajánlatával, míg végül Párisz az istennők közül Aphroditének kedvezett és a világ legszebb asszonyának szerelmet választotta, ezekkel a szavakkal adva át az almát: „-A legszebbnek!”. Ezzel megpecsételte saját végzetét, mert elnyerte ugyan Helené szerelmét, de ezzel elveszejtette saját hazáját és családját.
            Az aranyalmáról szólva tudvalevő, hogy ennek megszerzése Herkules nagy feladataihoz köthető, mikor ugyanis a hérosz egyik próbája az volt, hogy hozzon el a messzi északon található Heszperiszek kertjéből három aranyalmát, arról a fáról, amit a sárkány, a Draco őriz. Ezen almák egyike volt Erisz almája.
            Maga a Trójai történet a görög-római antik világban általánosan ismert és nagyon népszerű volt. Számos műalkotás (szobor, vázafestmény, mozaik, irodalmi művek) elevenítette fel évszázadokon keresztül, így nem csoda a névdivat már ekkori megjelenése. A magyar kultúrkörben Anonymus gesztájában olvashatunk a mítosz ismertségéről, melynek fő forrása Frígiai Dárész 5-6. századi históriája.
            Tegyük fel, hogy a mítosz mögött egy még régebbi történeti igazságmag húzódik, és mint minden mítosz egyben kortalan is. A Heszperiszek csodálatos északi kertje akár lehetne a Kárpát-medence újkőkortól-kései bronzkorig nyomon követhető matriarchális társadalmi és vallási központja, ahol minden együtt van egy még ősibb történet szereplői közül. Hazánk területén belül  Baranya megye területének nyugati részén, Szigetvár térségében a középkori Alma patak partján több helyen előfordul az Alma, mint földrajzi név. Legyen szó birtokról, településről, vízről, vagy éppen Szigetvár egyik XV. századi „Almasziget” megnevezéséről. A Pécsi-medence nagy őskori szakrális központjai (Szemely) fölött a Mecsek-Zselic magaslatain a késő-bronzkortól erős erődrendszerek őrködnek. A néprajz számos motívumkincséből különösen a Jakab-hegy környékének mondáihoz köthető a sárkány. A „vörös sárkány hegye” a bronzkor óta lakott hely, ahol a vaskor elején, mintegy 3000 évvel ezelőtt felépül a Kárpát-medence legnagyobb sáncokkal övezett vára. Később a magyar középkorban az itteni és a pilisi remeteközösségek összefogásával születik meg az egyetlen hivatalosan is elismert magyar alapítású szerzetesközösség a pálos rend.
            A walesi nép hagyományaiban ez a hely, mint őshaza szerepel. Wales címere pedig máig az Arthúr-Merlin legendakörben is felbukkanó vörös sárkány. (Az iráni eredetű szarmata népeknél is feltűnik a draco-hadijelvény, melyet a rómaiak is átvesznek tőlük, majd a Karoling seregekben is találkozunk ezzel a hadijelvénnyel. A középkori címerekben is felbukkan a sárkány, valamint nagy hatással bír a korban a Szent György legenda is.) Az országuk neve ősi nyelvükön Cymru, mely elválaszthatatlan a hegyen álló város építőitől, akik a régészeti bizonyságok szerint a Kárpát-medence első íjfeszítő lovasnépéhez a kimmerekhez tartoztak.
            Herodotosz a kimmerekről úgy ír, mint a szkíták által hazájukból elűzött népről, melynek egyik része Kis-Ázsiába költözött, másik felük pedig nyugatra vándorolt.
            Európa régi királyai közül Nagy Károly nem egyedüliként örököse volt egy ősi híres  generológiának. Erről az örökségről a francia krónikákon kívül a Tarikhi Üngürüsz is megemlékezik, mely Sicambria városáról úgy ír, mint amit a Trójából menekülők alapítottak, majd hagytak el nyugat felé mentükben. Ez a családfa visszafelé az időben több ezer esztendőn át, Szikambria, Kimméria, Trója, majd a Szentföld irányába mutat. Lehetne szó a biblikus származástudat divatjáról is akár, de kétségtelen tény, hogy ez az örökség országok és birodalmak sorsát határozta meg ezer esztendőn túl is. Anjou Nagy Lajos is - Nagy Károlytól való származásának tudatában, ennek az örökségnek tudatában építette ki Közép-Európa legjelentősebb birodalmát. A Frank birodalomtól kezdve Német-Római Császárságon át sokszor megjelent a római birodalmi gondolat Európa történetében. Napóleon (éppen Szent Ilona szigetére száműzik) császársága és a Hiteleri Németország külsőségeiben, jelképeiben is utánozta a korai előképet.             Azonban a világkirályság emberi eszménye lassan elvesztette lényegének értelmét, melyet az arany országalma jelképezett gömbjében egy röggel a Golgota földjéről. Az igazi keresztény király mindig tiszteletbe kellett tartsa, hogy királysága Istentől való és alárendeltetett Krisztusnak. Gondoljunk csak Szent István király országfelajánlására, vagy Szent László angyalok által történő megkoronázására. A magyar szakrális királyság Mátyással zárva az uralkodók sorát az értők szerint a Szent Korona eszmerendszerbe, alkotmányába zárta ősi törvényeit. Ezzel összefüggésben kell megemlítenünk, hogy II. András királyunktól 1918-ig az apostoli magyar király viselte jelképesen a Jeruzsálem királya címet is.    
            „Mint Hector Tróiának, úgy én Szigetvárnak erős őrzője voltam...”- írja Zrínyi Miklós dédapjáról. Több eredetlegenda közül mely a Zrínyiek családjában élt, volt olyan mely alapján ezeket a sorokat nemcsak jelképes hasonlatnak tekinthetjük. Az Ilona/Helena nevek többszöri előfordulása (mindkét Miklós leányát ekként hívták) a családi névadásukban emellett szól. 
            A Zrínyiek családi temetkezőhelye a Csáktornya melletti Szent Ilonáról nevezett pálos kolostor esetében ismét elénk kerül Nagy Konstantin édesanyjának tisztelete.
            Gellért püspök magyarországi szerepvállalása is kapcsolódik történetünkhöz. Eredetileg a Szentföldre készül, de útközben Magyarországon halad keresztül és felismeri igazi küldetését. Nagyboldogasszony napján Székesfehérváron a napba öltözött Asszonyról prédikál és ezzel megnyeri a királyt és a magyarokat. A Jelenések könyvének (12. rész) híres látomásában is feltűnik  a nagy vörös sárkány képe, majd Mihály főangyal harcának leírása következik a sárkánnyal.
            Az Asszonynak adatott sasszárnyak, mellyel a pusztába ragadtatott az üldözés elől visszaköszönnek a Zrínyiek címerében is.
            Ősi népmeséink -Tündér Ilona és Árgyélus királyfi, Fehérlófia jelképvilágában is ott találjuk az aranyalmafát, a sárkányt és a királylányt. Lehetetlen nem meglátni az Édenkert emberpárját a gyümölccsel és a kígyóval e történetek hátterében. Vagy valami sokkal régebbi valóságot, melynek  hagyományát őrizte meg a Paradicsom elvesztésének története és az ember azon ősi vágyát, hogy azt visszaszerezze. 
            A Szép Ilonka elemzői szerint a családi történet mögött a Mátyás-monda világkirály beavatási rítusa rejtezik. Ebbe az irányba mutatnak a magyar népmesekincs témánkhoz kapcsolódó  jelképei. Nimród/Nemeréről és Attiláról is azt jegyzi fel az egymástól független hagyomány, hogy minél többet harcolnak, annál nagyobb lesz a seregük. Fehérlófia történetében is ez történik a hőssel. Megküzd ellenfeleivel, majd pártjára állítja őket, mi több vérszerződést kötnek egymással. Árpád vérszerződése a hétmagyarral is ezt a célt szolgálta. Így született a magyar nemzet.
            Nimród/Nemere őskirályunk (a magyar királyi család eredete Árpádon és Attilán keresztül Nimródig vezet, majd Ádámhoz és Évához jutunk a Biblia tanúsága szerint és ezt ezer évig nagyon is komolyan így gondolták) régi sumér agyagtáblákon fennmaradt történeteiben egy olyan meglepő és a későbbi magyar hagyománnyal is teljesen összevethető történet bontakozik ki.
            A hős azért harcol, hogy újra „egy nyelve” legyen a földnek és elnyerje jutalmul a női istenségtől, Innanától az „égi szent koronát”. Hét vezére van akik mind istenfiak (ragyogók), égi nász gyermekei, akárcsak ő maga. Gilgámes mondája ezt úgy örökíti meg, hogy „kétharmad rész isten, egyharmad rész embernek” mondja a hőst. Az „isteni nász” szertartásának nyomai több mezopotámiai szövegben is fellelhetők, eltorzult formában fennmaradt a szertartás az ókori Babilonban is, mint erről a rítusról az ókori szerzők is beszámolnak írásaikban. Ennek a vallásgyakorlatnak lehetett nyoma Trójában, illetve még korábban a Kárpát-medencében. A világ legrégebbi írása szintén alátámassza e kapcsolatrendszert. A 7-8000 éves Tordos-Tatárlaka-i lelet későbbi kapcsolatai között a régészet ott tudja Trója B. rétegét, Krétát és a mezopotámiai Uruk városát. Ezek a kezdeti rovásos jelek megelőzik az ékírást és a világtörténelem egyik legősibb európai kultúrköréhez vezetnek a Tordos-Vinca kultúrához, melynek kapcsolata a már említett Dél-Dunántúli Lengyeli-kultúrával kétségtelen.
            Innana - Tündér IlonaBoldogasszony ősi mítosza itt összeér az Alma-szigeténél. Szigetvártól délre, Hobol határában az Alma partján állott a néhai Kerekboldogasszony település, Dinnyeberki déli határában a tatárjárás során elpusztult Boldogasszony nevű „város”, a Zselicben ma is megvan Boldogasszonyfalva, a továbbiakban még egy törökkori jegyzékben szereplő Boldogasszony koronája nevű faluhellyel számolhatunk Görcsöny szomszédságában.
            Négy réteg találkozik itt egymással, a legarchaikusabb a népmeséink Tündér Ilona mesecsokra, majd az antik világ Trójai Helenája/Ilonája, a keresztény Szent Ilona és a szintén legendás visszhangú Szép Ilonka története. Magáról az almáról is sokat lehetne szólni, de ez már egy másik történet.
            Népek és történelem, évezredek és sorsok kapcsolódnak itt össze a láthatatlan, mindent mozgató szellemi világgal, mint ahogy az Iliászban, úgy Zrínyi - Szigeti veszedelmében is a szemmel láthatatlan szférában zajlik a lényege a dolgoknak az Alkotó műhelyében. 

Lebedy János

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése